Mozaik Med

Cikkek

Partyarcból félmaratonista – Interjú Adriánnal

Adrián 32 éves debreceni srác, bő 2 éve dolgozik velünk. Büszkék vagyunk Rá, mert láttuk, hogy hogyan jutott el a "futás-mentes" élettől a "több, mint hobbifutó"-ig. Bízunk benne, hogy ebben nekünk is részünk van!

Vele beszélgettünk a kezdetekről, célokról. És úgy általában a futásról.

- Miért pont a futás? Hogy indult a futókarriered?

A sport folyamatosan jelen volt az életemben. Aztán a későbbiekben eléggé elhanyagoltam magam, kétkanállal ettem az egyetemi életet (alkohol és dohányzás). Ennek eredményeként sikerült felszednem jó pár kilót és már 110 kg voltam. Ekkoriban főleg thai-boxoltam, illetve fociztam. Az idő múltával egyre kevesebb örömöm leltem az előbb említett sportokban és abbahagytam az edzéseket. Új kihívást kerestem magamnak és mivel a futás állt tőlem legtávolabb, elhatároztam, hogy különösebb tehetség és adottság nélkül ebben fogok kiválóan teljesíteni.

Egy kedves ismerősöm épp dicsekedett nekem, hogy benevezett egy félmaratonra. Meglepődtem, mivel egy rendszeresen alkoholt fogyasztó, túlsúlyos, dohányzó lány volt. Bántotta a hiúságom és én is neveztem ugyanarra a versenyre. Később derült csak ki, hogy Ő hármas váltóban indult, míg én egyéniben. Borzasztó élmény volt, akkor megfogadtam, hogy többet nem futok… felkészületlenül.

Későn értem meg a futáshoz viszont tudom, hogy ez egy olyan dolog, amit 60-70 évesen is fogok majd csinálni. Bárcsak hamarabb kezdtem volna!

- Erre az évre mik voltak a terveid? Sikerült őket megvalósítanod?

Elsősorban állandósítani akartam a rendszeres edzést. Másodszor pedig a szinte irreális céljaim kitűzni, megközelíteni, elérni, túlszárnyalni. A Mozaik Med épp egy kis átalakuláson / kibővítésen ment keresztül, mely teljesen szinergizált a jövőbeni terveimmel. Együtt sikerült az összes célom megvalósítani, melyek közül a legaktuálisabb: 90 percen belüli félmaraton, amit múlt vasárnap Miskolcon sikerült elérnem (1:26:11 – 20,5 km-en). Januárban még egész más szinten futottam (1:53).

Erre, a kedvenc távomon elért eredményre nagyon büszke vagyok!

- Szeretsz edzeni? És versenyezni?

Mindkettőt szeretem, de nem egyformán. Igazi versenyzést még csak most kezdek tapasztalni, edzeni már a kezdetektől fogva nagyon szerettem: Ex dohányosként, 115 kilósan, egyedül is, viszont amióta edzői felügyelettel folyik a munka, úgy érzem korábban csak maszatoltam.

- Mi lendít előre, ha nehéz időszakod van, vagy ha nem a terv szerint megy a sport?

A példaképeim eredményeivel inspirálom magam, illetve vásárolok magamnak egy-két futós dolgot, amit „ki kell próbáljak”. Időközben azt tanultam meg, hogy nem feltétlenül kudarc, amit épp annak élek meg. Az utóbbi 4-5 hónapban nem volt komolyabb kilengés.

- A továbbiakban mit szeretnél elérni még a futással?

Két dolgot legalább: az első, hogy a történetem eljusson másokhoz és motiválja őket az életmódváltásban; a második a folyamatos fejlődés, amíg biológiailag képes vagyok rá. Nagyon kíváncsi vagyok, hol a határ. Távoli célom, hogy kvalifikáljam magam a Boston maratonra.

- Mi a kedvenc ételed? És a kedvenc sütid? Hogyan ünnepelsz verseny után?

Kedvenc ételem a húsleves, ahogyan én készítem. Kedvenc süteményem nincs, nem vagyok édesszájú, a nagyon krémes süteményeket nem szeretem.

Verseny után, ha van rá lehetőségem egy közeleső étteremben szoktam ebédelni, de olyanra is volt példa, hogy Túró Rudival ünnepeltem.


Megosztás

Legutóbbi bejegyzéseink