Mozaik Med

Hírek

A Kinizsi Százas teljesítve

A múlthénten rendezték meg a legrégebbi hagyományokkal rendelkező teljesítménytúrát Magyarországon. Orosz Miklósné is részt vett az eseményen. Ági rendszeres résztvevője a Mozaik Med nyíregyházi futóközösségének. A Kinizsi 100-asról tettünk fel neki pár kérdést, amire készségesen válaszolt. 

1. Pár szót mondanál erről az eseményről azok számára, akik nem tudják mi is ez?

A Kinizsi Százas az első magyar teljesítménytúra és a mai napig is az egyik legnépszerűbb. Idén 39. alkalommal rendezték meg. Az útvonal Békásmegyerről a Pilis és a Gerecse hegyen keresztül vezet Tatáig. 100 km és 3000 méter szint. Ezt kell 24 órán belül teljesíteni.

2. Hogyan készültél fel rá?

Nagyjából 6 éve kezdtem el futni és már az első télen kipróbáltam a teljesítmény túrázást. A távok növelése után a tavalyi Mátrabérc 55 km-re már a Kinizsi főpróbája volt. Aki szintidőn belül teljesíti megkapja a kis oklevelét és a kitűzőt.

3. Mentálisan vagy fizikailag fáradtál el jobban?

Nem fáradtam el annyira fizikálisan, mint amennyire mentálisan feltöltődtem!

4. Hányszor teljesítetted már?

Most teljesítettem másodszor.

5. Milyen indíttatásból indultál el először?

A kíváncsiság vezérelt, hogy meddig jutok el. Ezeken a túrákon sokan vannak, de azért mégis egyedül vagyok a saját gondolataimmal és a természettel. Varázslatos!

6. Mi adott motivációt arra, hogy másodjára is teljesítsd?

Olyan hihetetlen volt, hogy elsőre 20 óra 15 perc alatt teljesítettem és azt gondoltam, megnézem csak szerencsém volt, vagy megy ez még jobban is. Az esős idő miatt izgultam is, hogy nem sikerül a kitűzött cél teljesíteni, de a végére szép napos idő lett sok sárral.

7. Sikerült a kitűzött célt teljesítened?

Igen, sikerült.  19 óra 47 perc alatt sétáltam és néhol futottam le a 100 km-es távot. A legfontosabb, hogy sérülésmentesen.

8. Mi volt a legnehezebb része a versenynek?

A legnehezebb része, az volt, amikor teljesen elveszettnek éreztem magam. Ez nagyjából éjszaka 1 óra magasságában lehetett.  Egyedül az erdőben, se előttem, se utánam senki és még csak a lámpák fénye sem világított. Kb. 85 km-rel a lábamban a sebességem közelített a nullához és az előttem levő emelkedő meg még 2-3 km hosszúságú. Na ezen a ponton fejben nagyon rendbe kellett tennem magam.

9. Elindulsz jövőre is?

Jövőre csak meg kellene újra csinálni. Már kezdem ismerni a pályát és lehetne az időn is javítani. Ezzel csak annyi probléma van, hogy a családot megkértem, üssenek agyon, ha újra szeretnék indulni. De tudjuk… Az emlékek megszépülnek.

Ezúton is gratulálunk Áginak a céljai eléréséhez és további sportsikereket kívánunk neki! 


Megosztás

Legutóbbi bejegyzéseink