Mozaik Med

Hírek

Interjú Dettivel, a debreceni futóedzőnkkel

Mesélj a sportkarrieredről! Mire vagy a legbüszkébb?

Már 11 éves koromban kikeveredtem az atlétikapályára, még „felfedezni” sem kellett, ami nem olyan meglepő azok után, hogy Édesanyám olimpikon középtávfutó, Édesapám, Nagyapám pedig többszörös válogatott és országos bajnok középtávfutó volt. Bár az atlétika minden szakágát kipróbáltam, egyenes út vezetett a közép-, hosszútávfutásig. Fő versenyszámom – ahogy Édesanyámnak is – a 800m-es síkfutás lett, ebben értem el legszebb eredményeimet.

Egyértelműen a 2013-as országos bajnoki címemre, valamint felnőtt válogatottságomra vagyok a legbüszkébb. Egyéni csúcsomat ez utóbbin, életem legfontosabb versenyén, a Dublinban megrendezett Csapat Európa Bajnokságon futottam, ez 2:08,62. Bár akkor azt hittem, fogok még ennél gyorsabban kétszer körbeérni a pályán!

2009 és 2016 között minden évben (kivéve egyszer, amikor sérült voltam) dobogóra tudtam állni 800 méteren az országos bajnokságon, emellett más versenyszámokban is szereztem bajnoki címeket: mezei futás (csapatverseny), utcai 10km (csapat), 4x400m. Kedvenc versenyeim közé tartozott minden évben a magyar egyetemi bajnokság: örömmel tölt el, hogy több, mint 10 bajnoki címet szereztem az évek alatt a Debreceni Egyetemnek.

De nem is ez számít igazán. Rengeteg barátot, kedves ismerőst (köztük ellenfeleket), örökre emlékezetes pillanatot köszönhetek a futásnak. Ez a legfőbb egészségmegtartó eszközöm, stresszlevezetésem, meditációm.

Még mindig aktívan versenyzel?

Idén még elindultam néhány pályaversenyen, köztük az Országos Bajnokságon, ahol 1500m-en a 4. helyet szereztem meg 4:32,74-gyel. Ezen kívül utcai futóversenyeken és mezeifutásban továbbra is tervezem az indulást, viszont a pályaversenyzés helyett (ami a felkészüléssel együtt elég időigényes) most már más dolgokra, például az edzősködésre és a civil munkámra szeretnék koncentrálni.

Törvényszerű-e, hogy egy versenysportoló pályafutása után edzőként is kipróbálja magát?

Egyáltalán nem. Bár gyakori, hogy a versenyzők egy életen át sportáguk közelében szeretnének maradni, amit edzőként tesznek meg, a vélekedés mégis az, hogy általában nem a legjobb sportolókból lesznek a legjobb edzők. Kicsit más lelkivilág szükséges a két szerephez. Személy szerint én régóta terveztem, hogy egyszer majd kipróbálom magam edzőként, ezért már évekkel ezelőtt elvégeztem az ehhez szükséges képzést. Élvezem nagyon ezt az új kihívást, de még az elején vagyok. Szerencsére van kitől tanulnom, tanácsot kérnem: a szüleim az edzőim, így akár a vasárnapi húsleves közben is kikérhetem a véleményüket egy adott edzésprogramot illetően.

Sok sikert kívánunk neked az edzői karrieredhez is, Detti!


Megosztás