Dr. Juhász Edit - „Fényevőként” futni

Sziasztok!

Szeretném Veletek megosztani saját tapasztalatomat, bízva abban, hogy segítséget tudok nyújtani vele és legfőképpen hitet, hogy mindenre van megoldás!

Felnőtt fejjel derült ki rólam, hogy gluténérzékeny vagyok. Rá pár évre pedig, hogy a tejtermékeket sem tudom fogyasztani. Nem volt egyszerű felépíteni az étkezést már így sem, de hogy rászolgáljak a „súlyos fogyatékosság”-ra (ugyanis így nevezik az adókedvezményt, ami a gluténérzékenység miatt jár), egy éve kiderült, hogy inzulin rezisztenica is társul ezek mellé. Ekkor már rendszeresen futottam, nem is értettem ez hogy lehetséges. De így történt és nyilván ezt kezelni kellett.

Az orvosom szénhidrátcsökkentett diétát írt elő és gyakori, napi 5-6 étkezést. Ez utóbbit már évekkel ezelőtt bevezettem, így nem okozott gondot, annál inkább nagyobb fejtörést a csökkentett szénhidrát mennyiségének megtervezése a futások mellé. Mivel nem akartuk, hogy elfogyjak, ezért az én esetemben a legmagasabb (180g ch/nap) mennyiséget írta elő. De ez még nem minden. Ezt a mennyiségű szénhidrátot zömében lassú felszívódású szénhidrátokból kell bevinnem. Nos, itt egyből elő bújt belőlem a futó és rákérdeztem az orvosnál, hogy „a hosszú futásoknál az energia-gélt azt azért szabad fogyasztani, ugye? „Egyből jött a válasz is, hogy „azt nem”. Több kérdésem nem is volt. 

Lesz, ami lesz alapon jöttem el a rendelőből, majd egyből nekiestem a konyhának. Gluténmentes liszt összetevők: kukoricakeményítő; kenyér összetevők: burgonyakeményítő; tészta összetevők: kukoricaliszt. Mind gyors felszívódású szénhidrát. Ezután rápillantottam a banánra, majd a polcon lévő mézes üvegre. Eszembe is jutott, hogy uzsonnázni kellene valamit, de a szokásos vajas-mézes kenyér kávéval sajnos már nem volt opció. Nincs mese, át kell térnem a fényevésre.  Ekkor eszembe jutott, hogy van még egy kis magvas barnakenyér a fagyasztóban, gyorsan elővettem és azt uzsonnáztam szalámival és zöldségekkel. Közben persze pörgettem az agyam, hogy mi legyen, mit ehetek egyáltalán. Google a barátom, gondoltam, gyorsan kikeresem milyen lassú felszívódású, gluténmentes szénhidrátforrások vannak: köles (van is a szekrényben valahol eldugva hátul), gluténmentes zabpehely (nem vagyok nagy zabpelyhes és különben is borzasztó magas áron kapható a garantáltan gluténmentes verzió, azért nem vettem eddig), hajdina (nem szeretem a hajdinát), barna rizs (na ez már nem is olyan rossz) Jól kezdődik….

Így telt el pár nap, próbáltam egyedül boldogulni, számoltam a szénhidrátokat és futottam, mint előtte is. De valami nem stimmelt. Nem úgy ment a futás, ahogy kellett volna, hamarabb fáradtam, nem ment úgy, ahogy szokott, elkeseredtem. Kevés ez a napi 180 g ch. Persze az eszembe sem jutott, hogy lecsökkentsem vagy abbahagyjam a futást, ekkorra már annyira az életem részévé vált, hogy ez nem is volt opció. Sőt, a sport hasznos is ilyen helyzetben, karban tarthatja a vércukorszintet, csak jól kell csinálni. Na, pont ezt kell kitalálni, hogy hogyan kell jól csinálni. Tudtam, hogy nem úgy, mint ahogy én nekikezdtem. Ekkor jutott eszembe, hogy a Mozaik Med-nek van dietetikusa, Pecséri Szilvia, akinek le is írtam röviden a problémámat és megkérdeztem, hogy kivitelezhető-e a diétám úgy, hogy még futni is tudjak. Hamarosan jött is a válasz, hogy „nem könnyű, de nem is lehetetlen”. Megnyugodtam egy kicsit és gyorsan meg is egyeztünk, hogy segít nekem kidolgozni az étkezést, ami passzol majd a bajaimhoz és a futásaimhoz is.

Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ennyi mindenre kell odafigyelni. Szilvi csinált nekem étkezési tervet a nem futós, a rövid futós és a hosszú futós napokra külön-külön. Persze minden napra más-más szénhidrátmennyiségek vonatkoztak és a megoszlás étkezésenként is eltért. Nem hittem volna, hogy még arra is oda kell figyelni, hogy napi szinten hogy osztom el a szénhidrátmennyiségeket. Agyrém volt az egész, azt hittem sosem tudom ezt megtanulni. Annak viszont örültem, hogy napi 6-szor lehet enni!

Rengeteget tanultam Szilvitől. Megtudtam, hogy nem csak a rostok (pl. sok zöldség), de a zsír is lassítja a szénhidrátok felszívódását. Ráadásul én nem vagyok a zsírtól eltiltva, mert nem vagyok túlsúlyos és nem is vagyok jelenleg kitéve a hízás veszélyének, ezért kikísérleteztem egy új fogást: kolbászzsíros kenyér sonkával és tepertővel saláta ágyon.  A futással kapcsolatban is voltak instrukciók. Szilvi felhívta a figyelmemet arra, hogy az intenzív edzések megemelik a vércukorszintet, ezért mindig fokozottan figyeljek a lassú levezetésre, ami visszacsökkenti a vércukromat.

Megkaptam a mintaétrendet és próbáltam követni, amennyire tudtam. Mikor elmentem bevásárolni, olyan ételek kerültek a kosaramba, amiket eddig magamtól soha nem vettem volna meg (pl. avokádó, póréhagyma, brokkoli, növényi joghurtok). Az első 2 hétben mindent le kellett írnom és el kellett küldenem Szilvinek, mikor, mit és mennyit. Ki is derült hamar, hogy mi számomra a legnehezebb kihívás: hogy a csodába lehet ennyit enni? Hogyan turbózzam fel diétába illően az ételek szénhidráttartalmát úgy, hogy ne legyen mennyiségre megterhelő a gyomromnak? Desszertnek mehetett a gyümölcs olajos magvakkal és kikísérleteztem az egyik legtutibb szénhidrátbombát, a krumplistésztát kenyérrel és répával (szigorúan édeskrumplival, kölestésztából és barnakenyérrel). Tényleg igaz, hogy a konyhában jól jön a fantázia.

Az első hét nem volt egyszerű, szenvedtem, hogy nem tudok annyit enni, mint kellene, de aztán belejöttem és sokkal egészségesebben étkezem, mint korábban. Bekerültek az étrendembe a növényi sajtok - joghurtok és az avokádó, amiket el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha megkóstolok. Egyszerűen bizarrnak tűntek, de rájöttem, hogy finomak. Sokkal több halat eszem és figyelek a sok zöldségre, így szinte mindenhez eszem valami zöldet.

Persze az általános táplálkozási elvek mellett a frissítést is kidolgoztuk, ami a futáshoz elengedhetetlen volt. Megtanultam mire figyeljek, mikor mennyi szénhidrátot egyek futás előtt és után, futás közben pedig mivel pótoljam (ez a legjobb rész, mert lehet „édességet” enni!). Találtunk pár jó gélt, ami gluténmentes és használható számomra is, nincs tele egyszerű cukorral.

Jelentem, mára a tökéletes frissítésig sikerült eljutnom. Úgy érzem, a teljesítményemet egyáltalán nem korlátozza a speciális táplálkozásom, ami miatt nagy köszönettel tartozom Szilvinek. Az, hogy 30 km felett hogyan működik a jelenlegi tervezet, az még nem derült ki, de ami késik, nem múlik! 

Feladni nem fogom, az biztos!

Sokan nem értik egyébként, hogy miért ennyi vesződség, miért jó ez nekem, bonyolítom még az alapból nehéz étkezést a futással. A válasz nagyon egyszerű: mert szeretek futni, hosszút meg pláne! Eszembe sem jutott, hogy visszább vegyek a futásból, még az első rémült percekben sem. Ehelyett azon kezdtem el agyalni, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet. Megoldás mindig van, csak rá kell találni! Az egyik ismerősöm meg is kérdezte tőlem, amikor beszélgettünk az étkezési problémáimról, hogy „akkor miért nem inkább a futást hagytad abba?” A kérdést sem értettem hirtelen, ezért csak annyit válaszoltam erre, hogy „mert azt nem”! 

Zárszóként csak annyit: rájöttem, hogy a banán tepertővel isteni finom!