Sziasztok! Talapka Petra vagyok és biológusként dolgozom a Debreceni Egyetemen, idegrendszeri alapkutatással foglalkozunk.
A sport mindig is az életem része volt, sokféle sportágat kipróbáltam, de az elmúlt 10 évben az edzőtermi edzéseknél maradtam, főleg aerobicra jártam kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A próbálkozásaim a futással már nagyon régre nyúlnak vissza, de mivel az 5 km teljesítése is csak kínlódás volt inkább, a nagy fellángolások hamar lecsengtek. 2019 májusában határoztam el, hogy ismét teszek egy próbát, nagyrészt futópadon futottam, de akkor már rendszeresen heti 3-4 alkalommal. Egyre jobban élveztem és éreztem, hogy mennyire kikapcsol. Tudtam, hogy a futópados edzések nem összehasonlíthatóak a szabadtéri futással, de egyedül elég nehezen szántam rá magam, és olyan tényezők, mint az időjárás, engem is sokszor visszavetettek. Ezért szerettem volna egy futóközösséghez csatlakozni, ekkor egy munkatársam ajánlotta a Mozaik Med-et és 2020 februárjában vettem részt az első közösségi futáson, ami nagyon tetszett, de akkor sajnos a járványhelyzet közbeszólt. Az újra indulást követően júliusban csatlakoztam ismét, és azután nem is hagytam ki egyetlen közösségi futást sem. Amellett, hogy óriási motivációt jelentett, egy nagyon jó társaságra is találtam, sokszor futunk együtt a közösségi alkalmakon kívül is. Bár éreztem a fejlődést, a 6 perc/km időn belüli tempó is igazi kihívást jelentett és a 10 km-es táv volt a maximum.
Részt vettem életem első futóversenyén Debrecenben, a Rotaryn 2020 szeptemberében, ami hatalmas élmény volt és elég jó idővel is sikerült teljesítenem a negyedmaratont. Akkor határoztam el, hogy komolyabban szeretnék a futással foglalkozni. Az igazi „kattanást” a Versenyezz a városért, Fuss az egészségedért! játék jelentette, ami után a lendület továbbra is megmaradt, a futás az újabb bezártság alatt igazi mentőöv volt számomra, és a novembertől májusig tartó időszakban közel 1100 km-t futottam. Ahogy gyűltek a kilométerek, a tempóm is szépen javult, aminek köszönhetően most már a haladó csoportban folytathatom, amire nagyon büszke vagyok és igyekszem tartani a lépést! A sok futás járulékos veszteségekkel is járt, pl. az a kb. 10 kg, amitől tavaly július óta sikerült megszabadulnom.
Ma már úgy érzem, hogy a futás az én sportom, sok előnyét említhetném, de a legnagyobb talán az, hogy megfelelő kitartással garantáltan jönnek a jó eredmények, ami állandó sikerélményt jelent.
Hetente 40-50 km-t futok főleg terepen, a legnagyobb kikapcsolódást persze az jelenti, amikor az erdőben futhatok, leginkább a 15-20 km-es távokat szeretem, igyekszem mindig újabb útvonalakat felfedezni. Azért heti egy-két rövidebb, tempósabb edzést is beiktatok, amikor mindig próbálok javítani az egyéni időmön, a közösség futások húzóereje ebben is hatalmas segítség. Az eddigi legjobb eredményem a félmaraton volt 2 óra 2 perces idővel, az a célom, hogy idén versenyen 2 órán belül teljesítsem, de a legjobban most az UTT 130 csapatversenyt várom.
Aki szeretné elkezdeni a futást annak azt mondanám, hogy a rendszeresség a legfontosabb, ne adja fel az első kudarc élmények után!
Biztos van olyan, akinek már az első futásai is euforikus érzést okoztak, de azért szerintem ez elég ritka, nekem is hónapokig tartott, mire igazán „berántott”. Most is előfordul, hogy nehezen indulok el, de olyan még nem volt, hogy ne érezzem magam sokkal jobban utána.
