Kedves Futótársak!
Futótársam, Sipos Judit többszöri kérésének eleget téve írom meg bemutatkozásomat és a történetét annak, ahogyan a Mozaik Med közösségbe kerültem. A cikk megírását illetően a hezitálásomnak alapvető oka az volt, hogy nem rendelkezem versenyzői múlttal és nincsenek olyan eredményeim, amilyenekkel itt sokan rendelkeznek, és amelyekkel másokat tudnék esetleg motiválni. Ezért azt tudom csak elmondani, ami személy szerint engem a rendszeres testmozgás felé irányított, ami jelen pillanatban a futás.
A civil életben alkalmazottként dolgozom a Debreceni Egyetemen, ahol közbeszerzési eljárásokat bonyolítok. Irodai munka, gazdasági és jogi terület, ami nagy mennyiségű adminisztrációval jár. Ha röviden kellene jellemeznem, akkor ezeket mondanám róla.
2014. tavaszán egy hosszúra nyúlt napot követően, miközben hazafelé tartottam az irodából, a rádióban egy beszélgetős műsort hallgattam, amiben a rendszeres testmozgás közérzetjavító hatásáról volt szó többek között. Ez volt az, ami megütötte a fülemet és elkezdődött egy azóta is tartó folyamat. Ebben az időszakban ugyanis a mindennapjaim leegyszerűsítve munkából és alvásból álltak, emiatt nem éreztem jól magam, és megpróbáltam ezen változtatni.
Elkezdtem keresni a lehetőséget, hogy mi is legyen az a mozgásforma, amivel ebből a monotonitásból kimozdulok majd, és egy kolléganőm javaslatára - még nem a futás, hanem - az úszás mellett döntöttem. Ekkor még a Mozaik Med közösségi futások sajnos nem léteztek. Mivel a vizet és az úszást is szerettem, úgy gondoltam, hogy ez egy jó döntés. Meg is kerestem egy debreceni úszó egyesületet és jeleztem, hogy szeretnék csatlakozni hozzájuk. Hamar kiderült azonban, hogy sem fizikailag, sem pedig technikailag nem állok készen arra, hogy az egy órás edzésprogramot végigcsináljam. Elhatároztam, hogy addig fogok gyakorolni, amíg nekem is sikerül. Hetente három alkalommal jártam az uszodába edzésre, ezen kívül beiktattam egy-két futást is. Ilyen szintű terhelésnek korábban soha nem tettem ki magam. Kb. 8 hónap kellett ahhoz, hogy tudjak egy órát folyamatosan úszni. Ahhoz, hogy ez sikerüljön abban nagy szerepe volt a futásnak is. Rájöttem arra ugyanis, hogy rendkívül jó állóképességet ad. Ebben az időszakban, vagyis az uszodában ismertem meg a Mozaik Med Futóközösség egyik alapítóját, Dr. Bana Richárdot és több későbbi futótársamat is.
Magához a Mozaik Med közösséghez szinte a kezdetekkor csatlakoztam. Futó múlt hiányában tartottam attól, hogy fogom-e majd bírni az edzéseket, de aggodalmam hamar eloszlott, mivel a profi szervezésnek köszönhetően itt mindenki megtalálhatja az erőnlétének megfelelő csoportot.
A fejlődés lehetősége mindenki számára adott, kezdve az abszolút kezdő szinttől a versenyzőig. A csoportok vezetői, vagyis a futónagykövetek pedig ehhez minden szükséges támogatást megadnak. Megnyugtató továbbá, hogy magát az edzésprogramot egy olyan szakember készíti, aki az atlétikában nagyszerű eredményekkel rendelkezik, valamint az edzések az alapítók révén orvosi felügyelet mellett zajlanak.
Az én személyes célom a futással az egészségmegőrzés, a fizikai karbantartás és az az érzés, ami a terhelést követően érkezik. Bár egyedül is elmegyek futni, de csapatban ez jóval könnyebb és szórakoztatóbb, különösen igaz ez a téli hónapokban. Tudva azonban azt, hogy a szerdai közösségi futások az időjárási körülményektől függetlenül minden esetben meg lesznek tartva, ad egyfajta rendszert a futók számára. Bátran ajánlom tehát mindenki számára közösségünket, aki szeretné a sportot - a mi esetünkben ez a futás - életének részévé tenni.
Üdv. Gergő
.jpeg)