Sziasztok!
Juhász Edit vagyok, biológus és családanya. A Debreceni Egyetemen dolgozom, biológusokat oktatok és emellett kutatok is. Gyermekeim 3 és 5 évesek. A megszületésük előtt az állóképességem javítása céljából kezdtem el futni 2014-ben, teljesen a nulláról indulva. A gyerekek megszületése után újrakezdtem a futást, főleg azért, hogy tudjam velük tartani a lépést. Aztán 2020 tavaszán kezdtem el intenzívebben csinálni. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék egy kicsit többet a futástól, ezért beneveztem az első versenyemre is, a Rotary félmaratonra. Heti 4 edzéssel készültem a versenyre, 3 futás és egy erősítés. Ezt még a család és a munka mellett is be tudtam illeszteni a napirendbe és azóta is ezt a menetrendet követem.
A Mozaik Med közösségi futásairól a Facebookon olvastam, de kellett egy kis inspiráció, hogy el merjek menni a futásra. 2020 nyarán vettem részt először és nagyon megtetszett, így a következőre is elmentem, aztán a következőre és az azt követőre is. Éreztem, hogy fejlődök, jót tett a csoporttársak biztatása is. Nagyon motiváló csoportnak érzem a Mozaik Med-et. Én pont egy mélypontomon csatlakoztam a csoporthoz, amikor úgy éreztem, hogy nem megy úgy a futás, ahogy szeretném. Lehet, hogy ha akkor nem csatlakozom a közösségi futásokhoz, abba is hagytam volna a futást. Örülök, hogy végül nem úgy alakult és ott tarthatok, ahol most. A Mozaik Med tagjaitól nagyon sok hasznos dolgot tanultam, amiket beépítve az edzéseimbe tényleg eredményes lett a fejlődés. 2020 szeptemberében futottam le életem akkori leghosszabb távját a félmaratont. Addig a pillanatig el sem hittem, hogy én valaha is képes lehetek ennyit futni. Szeretek a közösségi futásokra járni, mert energiával és önbizalommal telten térek onnan haza. Ráadásul nem csak futótársakra, hanem egyben barátokra is lel az ember ebben a közösségben.
Jelenlegi célom az, hogy 2 órán belül tudjam lefutni a félmaratont egy szeptemberi versenyen. Jövőre pedig szeretnék maratont futni, és ha még ez sem veszi el a kedvem a futástól, akkor akár majd hosszabbat is. Rájöttem, hogy a hosszabb távokat kedvelem, mivel nem vagyok túl gyors, viszont már egész sokáig bírom és élvezem is a futást. Emiatt a versenyeken is inkább a hosszabb távokat választom.
A legbüszkébb arra vagyok, hogy idén sikerült 30 km-t lefutnom egyben és 6 perces átlagtempó alá szorítanom az időmet félmaratonon. Ráadásul mindezt úgy csináltam meg, hogy a glutén és tejérzékenységem mellé még idén inzulinrezisztencia is kiderült….. Kicsit megtörtem, de aztán jött a felmentő sereg dietetikusunk, Pecséri-Baranyi Szilvia személyében és csodák csodájára a megfelelő táplálkozási és frissítési technikák mellett szuperül működik minden! (De ez egy másik történet….)
Én azt mondom, hogy bátran vágjon bele mindenki, aki kacérkodik a gondolattal, hogy futni szeretne, azért, hogy megtapasztalhassa a fejlődés és a futás örömét. Én köztudottan utáltam futni és nem is tudtam futni emiatt. Tulajdonképpen én vezettem a Cooper teszten legtöbbször megbukottak ranglistáját. Jó példa vagyok szerintem arra, hogy bármikor el lehet kezdeni a futást akár a nulláról is és könnyen meg is lehet szeretni azt.
