Sziasztok!
Karikó András vagyok, de sokan csak Bandiként ismernek. Gépészmérnök, autógépészként végeztem tanulmányaimat, jelenleg szállítóberendezéseket tervezek főleg autógyáraknak, vagy egyéb logisztikai területre.
Nős vagyok, egy 9 éves kisfiú, és egy 10 éves kislány édesapja. Családomat már láthatták többen is a közösségi futások alkalmával, mint résztvevők és támogató személyzet.
„Vidéken” nőttem fel, így korábban a mezőgazdasági munka mellett nem volt sem kedvem, sem időm semmilyen sporttevékenységhez. Miután megnősültem és „városi” lettem, így unaloműzésként 2010-ben kezdtem el futogatni. Ez akkor még nagyon kezdetleges, szenvedős volt. Ezen futások alkalmával megtett kilóméterek (5 km-es távok) maratoni távnak tűntek akkor. 2011-ben és 2012-ben bővült a család és az elfoglaltságaim is arányosan nőttek a súlyommal együtt, természetesen a futásra szánt idővel fordított arányban. Oly annyira, hogy a futás teljesen eltűnt ekkor az életemből.
2017-ben, amikor egy cipőbekötés is egy kovácsfújtatóhoz hasonlított, eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, muszály változtatnom az életvitelemen. A súlygyarapodással egyidejűleg egyéb egészségügyi problémák (magas vérnyomás, reflux, stb.) is jelentkeztek.
Először drasztikus diétákba kezdtem, ami szerencsére tartós maradt, de nem volt elég az általam kitűzött célokhoz. Így 2018. tavaszán ismét elkezdtem a futást. Első versenyem a tiszaberceli gátfutás volt, 10 km-es távon. Ezt követte az első félmaratonom, 2018. augusztusában, a Nyíregyházán megrendezésre került Coloplast futáson 2:15-ös idővel (jelenleg ez már 1:52-vel menne).
A Mozaik Med közösségi futásaira sógorom (dr. Valcsák Attila) invitált többször is, 2018. október végén megtörtént a csapattal az első közös futásunk. Annyira jól sikerült a találkozó, hogy azóta szinte rendszeres tagja vagyok a közösségi futásoknak. Egy héten általában 3-4 alkalommal futok, ahogy időm engedi (de mindig szakítok rá időt, még ha nem is jut / jutna rá), hetente 30-40 km-t teszek meg általában.
A közösségi futásoknak köszönhetően nem csak sok ÚJ embert, hanem nagyon sok JÓ embert ismerhettem meg, akikre ma már barátként is tekintek.
Célom a futással a rendszeres testmozgás, egészségmegőrzés, közös programok a futótársakkal. Rendszeresen járok versenyekre, hogy megmérettessem magam. Különböző (5, 10, 21, 45, 65 km-es, UTT, UB csapatban) távokon indultam már, de a túráktól, biciklis kísérettől sem zárkózom el, ha jó csapattal tölthetem el az időt. A maratoni táv még hiányzik, de az idén nagy esély van rá, mert augusztusban töltöm a 42. életévemet. Az idei évi céljaim között szerepel még a Tisza-tó egyéni, 65 km-es távját egyelőre csak teljesíteni, a jobb időeredmény már ajándék; illetve a Panoráma Trail 45 km-es távján a korábbi időeredményemen javítani.
A legbüszkébb a Panoráma Trail 45 km-es távjára vagyok, melyet 2019-ben csináltam meg
6 óra 01 perces idővel. A legjobb eredményem pedig a máriapócsi Pray and Run versenyen elért 4. helyezés volt, 10 km-en 50 perc alatti idővel. A 2019-es évem volt a legmozgalmasabb, kb. 22 versenyen vettem részt, ekkor augusztus 20-tól október 20-ig minden héten 1 versenyen vettem részt és mindet sikerült sérülés nélkül befejeznem.
Azoknak, akik még nem kezdtek el futni, csupán minden alkalomra van egy kifogásuk, üzenem, hogy ne halogassák a testmozgást. Ha elindulsz, akár csak sétálsz, máris többet tettél az egészségedért, mint az, aki csak a kanapén ül.
Ráadásként egy jól végződött futósztori: Nem is olyan régen, a tavalyi UB-n biciklis kísérőként kezdtem és a nulla kilóméteres futómellényem a bicajom csomagtartójára volt erősítve. Váltást követően a mellényem a biciklin maradt, én meg készültem a távomra, így nem volt idő arra figyelni, hogy meg van-e minden felszerelésem. A következő váltáskor szembesültem azzal, hogy a mellényem már nincs meg. Megkeresni nem sok értelme lett volna, főleg az esti vihar után, így fel is adtam a reményt, hogy meglesz. A versenyt követő héten a szervezőknek jeleztem, adva egy esélyt, hátha valaki leadta és előkerül. Leírtam nekik, hogy pontosan milyen színű, márkájú, méretű mellényről lenne szó, különös ismertetőjele pedig egy csomag, felbontott rágó a zsebében. Elképedve olvastam a válasz emailjüket, melyben arról tájékoztattak, hogy meglett a mellény és persze a csomag rágó is a zsebében. Nem csalódtam a futó társakban, vannak még jó emberek.
Motivációm: „Csak akkor add fel, ha van rajta bélyeg!!!”
.jpeg)