Sziasztok!
Puskás Mónika vagyok, tisztviselőként dolgozom. A futást 2014-ben kezdtem el, miután belekerültem egy olyan élethelyzetbe, hogy sokat veszítettem a súlyomból. Ekkor a lányom javaslatára elmentem abba az edzőterembe, ahol Ő személyi edzőként dolgozott. Itt túl sok ideje pont rám nem jutott, ráállított egy futópadra, amin kb. egy hétig tempósan gyalogoltam, majd még egy hétig 20 percig lassú tempóban futottam, aztán 40 perc lett a futás és a tempó is gyorsabb. Azóta rendszeressé vált a futás, beépült a mindennapjaimba, hetente legalább 4 alkalommal neki indulok, hétvégenként versenyekre járok.
Nagyon megörültem, amikor a Facebookon megláttam a Mozaik Med csoportos futásáról szóló posztot, az elsők között csatlakoztam a közösséghez. Nagyon megtetszett a felépített edzés, a bemelegítés, a főrész, a nyújtás, a közösségen belüli lassabb és gyorsabb futóknak összeállított edzések. Ekkor már hébe-hóba jártam versenyekre is és határozottan éreztem a hétfői edzések hatását, könnyebben ment a futás, nem volt annyira megterhelő, nem fáradtam le teljesen. Ezeken a hétfői edzéseken igazán jó közösség alakult ki, többen együtt járunk versenyekre, teljesítmény túrákra egymást motiválva, segítve a jobb eredmények, de néha csak a futás élménye felé. Amíg elmaradtak a Mozaik Med-es Közösségi Futások, a saját tempómnak megfelelően futogattam, aminek következtében úgy érzem, hogy elkényelmesedtem, de a harmadik MM-edzésen már kifejezetten éreztem, hogy fel tudom venni a tempót.
A futással a célom továbbra is a rendszeres mozgás, ami által testileg és mentálisan is egyensúly tartható a mindennapok zűrzavarában. A futással eltelt idő alatt nagyon sok versenyen indultam, aszfalton és terepen, többször külföldön is. Eleinte 5 km-es távokon, majd 10 km-en, míg egyszer csak 2017-ben teljesítettem az első félmaratont, amit azóta már többször. Elindultam pár triatlon versenyen is sprint és olimpiai távokon. Ezeken a versenyeken számos élménnyel gazdagodtam, remek emberekkel találkoztam és mindig hatalmas boldogsággal töltött el, amikor – még ha csak korcsoportban is – dobogóra állhattam. Mindegyik eredményemre nagyon büszke vagyok, még azokra is, ahol majdnem utolsónak értem célba, a legbüszkébb talán az első félmaratonomra vagyok és két olimpiai távú triatlonon elért korcsoportos első helyezésemre.
Azoknak, akik még csak most ismerkednek a futással azt üzenem, hogy bátran vágjanak bele, főleg egy ilyen közösségben, ahol a kezdetekhez a segítséget is megkapják. Kitartással, fokozatosan növelve a távot és tempót szép eredményeket is elérhetnek, saját maguknak is bizonyítva, hogy nincs lehetetlen.
A futásban, de az életük más területén is erősebbek, magabiztosabbak lesznek. Én – mint sok más futó – sosem szerettem futni, de ha nem futok pár napig, már nagyon hiányzik.
